ELNÖK: Köszönöm. Tilki Attila képviselő úr következik, a Fidesz képviselője: „Árokháty Bélára emlékeztünk Gyürén!”. Parancsoljon!

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tegnap a Hold utcai református templomban ünnepi istentiszteleten egy új orgonát avattak fel Fassang László orgonaművész csodálatos játékával. Az új hangszert Faragó Attila orgonaépítő és az általa vezetett AerisOrgona Kft. tervezte és készítette. Talán nem véletlen, hogy Faragó Attila, aki Gyürében, egy kicsi szabolcsi faluban nőtt fel, orgonaépítő lett.

Az XX. század legnagyobb orgonaépítője, Árokháty Béla is pont ebben a faluban, Gyürén született. Az orgona a hangszerek királya, a legnagyobb méretű, hangerejű, hangterjedelmű és legváltozatosabb hangszínekkel rendelkező hangszer. Már Krisztus előtt a III. században ismerték. Johann Sebastian Bach, Beethoven csodálatos orgonadarabjai mind­annyiunknak a fülébe csengenek. Éppen nagytiszteletű Árokháty Béla írt érdekes történetet egy tanulmányában Beethovenről. Ezt írta Beethoven kiadójának Lipcsébe: „Orvosom tilalma ellenére nekiülök, hogy segítsek a magyar bajuszosoknak, akiket szívből szeretek” ‑ írja a kiadójának.

75 éve halt meg Árokháty Béla, aki a XX. századi református egyházzene mindenese volt. Gyüre község híres szülöttét Karácsony Sándor jellemezte a legszebben: „Árokháty Béla nemcsak muzsikus volt, hanem lelkipásztor is, aki terelte és vigasztalta nyáját. Teológus volt, aki kálvini alapon vitte be a gyülekezeti elvet az énekügyünkbe.

(23.10)

Valláspedagógus, aki még vallástanári módszert épített a tanításba, amikor pedig szakfelügyelő lett, egyrészt a rábízott iparostanoncok lélektanát kutatta, másrészt a vallástanítók továbbképzését segített megoldani.

A zenében sem csak muzsikus, hanem a protestáns magyar himnológia tudós kutatója, a modern orgonaépítés alapos elméleti ismerője és hazánkban úttörője is. Az orgona- és az egyházzene-irodalom átfogó ismeretében évről évre gazdagabb művész és zeneszerző. Karmesteri pályája holtáig emelkedőben, írta róla Karácsony Sándor.

Ezt idézte tőle Gyürén dr. Fekete Károly főtiszteletű püspök úr az ünnepi istentiszteleten 2017. március 19-én, ahol Árokháty Béla egyházzenészre emlékeztünk, aki a falu szülötte volt. A gyürei templomban emléktáblát avattunk, a zeneszerző, karnagy és orgonaművész tiszteletére.

Az akáclombos faluban, a kanyargó Tisza mentén látta meg a napvilágot helyi lelkészlakásban. Árokháty Béla a legenda szerint a 22. lelkipásztor volt a családjában. A Gyürén töltött gyermekévei után 1901-től Sárospatakon járt gimnáziumba, itt kezdte el teológiai tanulmányait, majd Budapesten fejezte be 1917-ben.

Elvégezte a Zeneakadémia orgona- és zeneszerzés szakát is, ahol többek között Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő és Weiner Leó növendéke volt. Ő hívta fel Kodály Zoltán figyelmét a genfi zsoltárokra, aki ezúttal 7 csodálatos zsoltárkompozíciót hagyott ránk maga után. Az egyházzenei munkásságának első pillanatától az utolsóig azért fáradozott, hogy minél inkább elősegítse az egyházzene térnyerését a református istentiszteleten. Kiindulásként vallotta, hogy az orgona akkor tölti be királyi hivatását, ha alázatosan szolgál az éneklő gyülekezetnek.

„Csak az, aki szándékosan megvakítja a látóidegét, az nem látja tisztán a magyar református ének- és zeneügyünk problémáit. Bartók és Kodály korában nem lehet felelőtlenül halandzsázni a megállapított problémák felett” ‑ írta 1941. szeptember 9-én.

Vissza a régi orgonához! Ez volt az alapelve annak a tevékenységnek is, amely Árokháty Béla orgonaépítő munkásságát jellemezte. Árokháty Béla az orgonaépítés mai problémáiról a Protestáns Szemle 1937-es számában a következőket írta: „Az orgonaépítés problémáiról komolyabban azóta beszélünk, amióta Németországban megkezdődött az úgynevezett orgonareform-mozgalom 1925-ben. Ezt a reformmozgalmat az a felismerés hozta létre, hogy a XIX. század meglepő technikai fejlődésével ellentétben az orgona művészi értéke egyre mélyebbre süllyedt.

A XX. század elbizakodott emberei előtt feltárult az orgonaépítészet fénykora, a XVI-XVII. század barokk orgonáinak csodálatba ejtő hangszépségei. Azonban ez az orgona elveszítette a hangzását. De hogyan veszítette el a hangzását az ősi orgona? Mindenekelőtt elveszítette azáltal, hogy sípjainak anyagánál feladta az ősi igényeit. Takarékossági és más szempontokból (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) megelégedett silányabb öntvényekkel, és ami ennél is fontosabb, a sípok méretezésénél szakított a régi mesterek gondos, alapos tapasztalatokon nyugvó módszerével.” (Taps a kormánypárti padsorokban.)