ELNÖK: Köszönöm szépen. A felszólalást úgy is felfoghatjuk, mint a költségvetés informatikai fejezetéhez történt hozzászólást (Mesterházy Attila: Így van!), ami az Országgyűlés, a parlament informatikai fejlesztéseit dicséri. (Dr. Szűcs Lajos: Köszönjük, elnök úr.) További felszólalás és hozzászólás ebben a témában egyébként nemkívánatos.

Na most, akkor folytatjuk előre bejelentett felszólalásokkal. Tilki Attila képviselő úr, a Fidesz képviselője következik. Parancsoljon!

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én egy olyan választókörzet képviselője vagyok, amelyik északi oldalról a Kelet-Felvidékkel, keletről Kárpátaljával és délkeletről pedig a Partiummal határos, tehát engedjék meg nekem, hogy a 2018-as költségvetési­tör­vény-javaslat kapcsán a határon túli magyarsággal és a nemzetpolitikával foglalkozzak.

Az, hogy Magyarország erősödik, jó hír a határon túli magyarságnak. Már az idei költségvetésben is a többszörösét költöttük a korábbi években nemzetpolitikára szánt összegnek. Szinte mindenhol emelést hajthattunk végre, Magyarország gazdasági helyzetének köszönhetően. A Kárpát-medencei magyarság egésze a nyertese a mostani kormányzásnak.

Több helyről folyik a támogatás a határon túlra, szakágazatok szerint. A Bethlen Gábor Alapon keresztül kifizetett 5 milliárd forinttal megemelt támogatáson túl külön ki kell emelnünk a gazdaságélénkítő programok szerepét, amit a Külgazdasági és Külügyminisztériumon keresztül juttatunk el, és az Emberi Erőforrások Minisztériuma is nagy részt vállal a kulturális és egészségügyi támogatások tekintetében, hogy csak a legfontosabb tételeket említsem.

A nemzetpolitikai alapkérdésben eldöntött nézet, amelyben szerencsére összpárti egyetértés is van, hogy a határon túli magyarokat a szülőföldjükön szeretnénk boldogulni látni, és ebben támogatni őket egyrészt lélektanilag is, de ezenkívül igen fontos gazdasági, oktatási és szociális tekintetben is támogatni őket. A Délvidéken, Horvátországban, Muravidéken, Kárpátalján és a Felvidéken elindított gazdasági támogatási rendszer, amely olcsó hitelhez és vissza nem térítendő támogatáshoz juttatja a magyar vállalkozókat, jelentős támaszt szolgáltat a megmaradáshoz például Szerbiában, ahol jelentős az elvándorlás vagy éppen Kárpátalján, ahol szintén ez a jellemző a háború gazdasági és katonai következményeinek köszönhetően.

Mára egy kárpátaljai, egyébként ismerős magyar gazda fogalmazta meg, hogy odajutott manapság, hogy az anyaországi támogatásoknak köszönhetően lassan megbocsátja Magyarországnak a 2004. de­cem­ber 5-i népszavazáson történt elutasítását. Másrészt eljutottunk oda is, hogy ruszin vagy ukrán barátja irigyli, hogy ő most nem magyar. Régen volt ilyen helyzetben a délvidéki magyar ember is. És mindezt úgy értük el, hogy a jószomszédi viszonyt erősítettük Szerbiával, amit mutat, hogy megválasztása után Vučić elnök azt mondta, nem szeretné, ha a ma­gyarok elmennének az országából. Vagyis a szülőföldön való boldogulás az ő céljává is vált. Kevés példa van erre Trianon óta, hogy így nyilatkozzon a magyar kisebbségről egy szomszédos ország vezetője.

Szlovákiában is elindítottuk a gazdaságélénkítő programot, amelynek a délvidékihez hasonlóan az a célja, hogy Szlovákia elhanyagoltabb déli sávját, a Felvidéket erősítsük meg. Itt sem egy lábon áll a magyar nemzetpolitika, hiszen a kiélezett hangnem csillapodása elkezdte hozni az első igen komoly eredményeket is: bekerült a szlovák kormányprogramba, hogy hivatalosan értéknek tekinti az őshonos kisebbségek jelenlétét, valamint elfogadták a Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvényt. Ennek a jelentősége nem kisebb, mint hogy a nemzetiségi szervezetek fogják elosztani az egy nemzetiségre eső összeget, ezzel tulajdonképpen végre legitimálják és anyagilag támogatják a kisebbségeket. Erdélyben is készülünk gazdaságélénkítő programot elindítani. Nyilván ez lesz a legnagyobb volumenű az összes között, de ez még nem a 2018-as költségvetés témája.

Általában elmondható a gazdaságélénkítő programokról, hogy ilyen mértékű segítséget még nem kapott a határon túli magyarság, ezen belül a magyar tulajdonú kis- és középvállalkozások, amelyek túlnyomórészt magyar partnerekkel, beszállítókkal dol­goznak együtt. Ennek az összege elosztva három évre 50 milliárd forint a Délvidéken, Kárpátalján pedig szintén három évre elosztva 32 milliárd forint.

Szeretném indokolni azt is, hogy a nemzeti jelentőségű intézmények támogatására tervezett 8 milliárd 635 millió forintos összeg miért megalapozott. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola működési költségeinek kiegészítése 2017. június 30-ával lejár. Idén nyártól tehát már nincs biztosítva a főiskola működése, fejlesztése. Az ukrajnai energiaárak és a minimálbérek növekedése pedig tovább emeli a költségeket. Egy háborúval sújtott, belső ellentétektől szétfeszített, kifosztott országtól ma hiábavaló volna várni, hogy fenntartsa a magyar nyelvű főiskolánkat, vagy akár jelentős mértékben hozzájáruljon a költségeihez. Ha ehhez az elvhez akarnánk ragaszkodni és kikényszeríteni jogos elvárásunkat az ukrán államtól, akkor csak annyit érnénk el, hogy végignézhetnénk, ahogy eltűnik Kárpátalján a magyar értelmiség, és ennek következtében lassan széthullik nemzetünk ottani közössége.

(11.50)

Hasonlóan józan és minden naivitást kerülő megközelítésre van szükségünk a Romániában működtetett magyar felsőoktatási intézmények, a Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem esetében is.

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem esete példázza, hogy milyen gazda a román oktatásügy. Románia a saját oktatási törvényén is átlép, ha a magyarok érdekeinek a védelméről kellene hogy gondoskodjon. Ezért fontos, hogy ma van gazdasági erőnk, a határon túli magyar felsőoktatásról is tudunk gondoskodni.

Az értelmiség imént is említett megtartó­sze­re­pé­vel is indokolható, hogy 800 millió forintot irányoztunk elő külhoni magyar diákok és tanárok ösztöndíjának támogatására. Egy történelmi emlékezetvesztést javítani a Határtalanul!-programmal, amelyre 2 milliárdot szánunk a 2018-as évben, hogy személyes találkozások élményén keresztül is megértsék a magyarországi diákok, hogy milyen széttagoltságban él nemzetünk.

Külön költünk az anyanyelv megtartására: 235 millió forint fedezné ezt a feladatot és 100 millió forint egyéb kulturális feladatok támogatását. Külön soron szerepel 100 millió forint a határon túli magyarok egészségügyi ellátásának fedezésére, ami egyrészt egyes szomszédaink közegészségügyi állapotai és a kórházak lokalizációja miatt érthető.

Lehetetlen kitérnem minden tételre, annyira kiterjedt és szerteágazó ma már a határon túli magyarok támogatási rendszere. Összefoglalóan csak azt szeretném megállapítani, hogy ezek a megemelt támogatások is csak arra elegendőek, hogy a megmaradásukhoz a legszükségesebb alapokat végre megteremtsük a magyar közösségeinknek.

Lélektanilag is erősíteni kell közösségünket, hiszen immár jogilag is összeköt minket a magyar állampolgárság a legtöbb közösséggel, azonban Trianon 100. évfordulójára még ennél is több kell, ennél is több célzott támogatást kell juttatni a határ túloldalán élő nemzettársainknak.

Ezért is kérem önöket, kedves képviselőtársaim, hogy fogadják el a 2018. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot, hiszen ezzel is a határon túli magyarok boldogulását segítik szülőföldjükön. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Tilki Attila képviselő úr, Fidesz. Parancsoljon!

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy gondolom, hallgatva a szocialista képviselők hozzászólásait, hogy azok hiteltelenek. Amikor arról beszélnek, hogy igazságtalan költségvetés-e a mostani, az igazságtalan ellentéte az igazságos, akkor megkérdezem, az önök nyolcéves ciklusa alatt készített költségvetések tekintetében igazságos volt-e, hogy egy családból közmunkaprogramon csak egy ember dolgozhatott, mert mi, polgármesterek pontosan tudjuk, hogy ez volt a szabály.

Igazságos volt-e, hogy voltak olyan térségek, ahol az emberek számára mentő sem volt elérhető? (Bangóné Borbély Ildikó: Mert most elérhető, ugye?) Volt ilyen térség a saját választókerületemben. Mi két mentőállomást építettünk fel. Önök ezt elmulasztották. Igazságos volt-e, hogy a legszegényebb rétegeket érintő térségben vasútvonalakat zártak be az önök költségvetése alapján? Fehérgyarmat–Zajta között bezárták a vasútvonalat. Mi visszaállítottuk. Igazságos volt-e az, hogy tönkretették a kistelepüléseket, és a kormánynak ahhoz, hogy normálisan tudjanak működni az önkormányzatok, a kistelepüléseket és a városokat is konszolidálni kellett.

Tehát ha önök arról beszélnek, hogy igazságtalan ez a költségvetés, akkor példákkal és konkrét példákkal tudjuk visszautasítani, hogy nem mondanak igazat. Hiteltelen, ahogy megfogalmazzák a felvetésüket. Visszaemlékszem arra, amikor azt mondták, hogy a megépülő új M3-as szakaszon, ahol a megyei autópálya-matricát bevezettük, nem járnak az emberek. Mindennap ott járok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és Bangóné jut az eszembe. Kedves képviselőtársam, nézze meg, mennyi autó közlekedik arra! (Taps a kormánypártok padsoraiból.)