A trianoni Magyarország területe tovább csonkulhatott volna még 26 faluval és néhány ezer négyzetkilométerrel. Ma annak az embernek, annak a hősi tettnek állítunk emlékművet aki ezt megakadályozta.

1944 novemberében nem csak Kárpátalja, hanem a magyarországi beregi falvak és Milota, Tiszabecs és Uszka községek összes magyar nemzetiségű 18-50 év közötti férfi lakosát deportálta a málenkij robotra a Szovjetunió. A deportáltak töredéke élte túl a rabságot. Biztonságosabb volt a fronton harcolni, mint egy szovjet deportálás. A deportálás célja az volt, hogy erőszakkal megváltoztassák a nemzetiségi arányokat és a Szovjetunió határán a tiszta magyar helyett szláv többségű lakosságot hozzanak létre. Ugyanekkor ezekben községekben bevezették a szovjet közigazgatást is, hogy alkalmas pillanatban a szovjet közigazgatás alá helyezett megmaradt lakosság “kikövetelhesse” a területnek a Szovjetunióhoz való csatolását. Ezt a Kárpátalján megvalósított forgatókönyvet szándékozta Szovjetunió megismételni. Milotának, Tiszabecsnek és Uszkának a Tisza-híd stratégiai jelentősége miatt szánta ezt a sorsot Sztálin.

Kecskési Tibor főhadnagy, aki az emigrációban Tollas Tibor néven lett ismert-, Tiszabecsen tapasztalva a deportálásokat és a szovjet közigazgatást egész éjjel motorozva jelentést tett a Honvédelmi Minisztériumban ezekről az eseményekről. Nagy Ferenc miniszterelnök megbízásából Tollas Tibor visszatért a térségbe és élete kockáztatásával bizonyítékokat gyűjtött össze az elcsatolás előkészítéséről. A bizonyítékokat a magyar kormány a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elé tárta, melynek nyugati tagjai megakadályozták, hogy a Szovjetunió ezeket a trianoni területeket magához csatolja.

Tollas Tibor emlékművét, Balogh Géza nyíregyházai szobrászművész alkotását Milotán az ünnepi Istentisztelet után leplezte le Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke és NT. Szalay Kont Szatmári Református Egyházmegye esperese. Tollas Tibornak köszönhetjük, hogy e falvak a mai napig Magyarország részei maradhattak.