Az Északkeleti Almanach a világhálón
Unokáink is olvasni fogják – Sarkady Pál – Szatmárcseke polgármestere
(Északkeleti Almanach 28. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2012.)
napkeletnepe.blog.hu/2012/10/15/sarkady_pal
Hej, Pali rád szavazok. Nem adtál nekem semmit, igaz, nem is kértem. De ha kérnék, adnál. Nagyapád adott…
Bizonyos Nagy Ilonka néni szavai ezek, jóleső érzéssel idézi a Szatmárcseke első embere. Sarkady Pál nagyapja valamikor régen bíró volt a faluban, ez a tisztség akkor a mai polgármesternek felelt meg. A jó emlékezet a legértékesebb hagyaték.
– Nem kisebb rivális ellen nyert választást, mint Kende báró famíliájának a favoritja
– csillan meg büszkén az egykori bíró unokájának a szeme. A rendszerváltás óta minden választáson nyert. Egy kéz nem elegendő, hogy összeadjuk: a hatodik ciklusában jár. Ugyanaz a joviális figura ma is, mint két évtizede. A mosoly a régi, az ősz hajszálak mutatják csak az idő múlását. Inkább Cseke az, amire nem ismerne rá, aki azóta nem látta.
– A tsz-világ megszűnése, az új rend új szabályainak átvétele háborgó éveket hozott
– emlékezik az első ciklus legfontosabb momentumaira Sarkady Pál. Idézem neki könyv-sorozatunk akkor megjelent első kötetéből egy mondatát: “most dől el, kiből lesz földbirtokos, kiből zsellér”. Sarkos kijelentés volt, úgy érzem, csak az akkori politikai hangulatban lehet értelmezni.
– Szikráztak az indulatok a földkiadás körül, de aztán elrendeződtek a dolgok. A folytatás nem kis részben az emberek mentalitásán múlott. Talán egy tizedükről tűnik úgy, hogy nem nagyon törekednek az előbbre jutásra. Földbirtokos? Olyan, aki a szó régi értelmében uralná a fél határt, nincs. Van viszont tucatnyi nagygazda. A polgárok túlnyomó részének új modellt kellett találni a megélhetéshez. Nos, ez jutott mind előbbre egészen a mostani időkig.
Csekébe, Himnuszunk szülőhelyére minden magyar ember igyekszik legalább egyszer elzarándokolni. A temető, a maga sajátos formájú fából faragott fejfáival önmagában elegendő ok, de a közepén található Kölcsey emlékhely meglátogatása okán messze földről is eljönnek honfitársaink.
– A temető olyannyira elhanyagolt volt egészen a rendszerváltás utánig, hogy a jószágnak kaszálták benne füvet
– mutat rá Sarkady Pál, honnan kellett kezdeni. Pillantása a falon függő patinás Kölcsey nyomatra esik.
– Ezt a képet is a szemétből szedte össze Lakatos tanár úr. A hagyományaink feltámasztása, és ápolása megteremtette a lehetőséget ahhoz, hogy a mezőgazdasági termékeinkre alapozott falusi turizmusnak egyéni arculatot adjon, és kiindulópontja legyen. A csekeiek nagy részének ez ad manapság munkát és megélhetést. Aki meg akar élni, annak van rá módja, és meg tud élni.
Hol máshol jött volna létre a Falusi Turizmus Megyei Szervezete, mint Szatmárcsekén. Még az országos szervezet is csak ezután alakult meg. A gazdasági program pedig nyitott fülekre talált. A zarándokhely temetőben töltött lélekemelő pillanatok után a turistát nem engedi buszra szállni a szilvalekvár illata, a jóféle szilva-, sőt újabban már sompálinka megkóstolásának lehetősége. A faluban lépten nyomon rátalálni a falusi vendégházakra. Az otthon helyben szüretelt gyümölcsből kézműves módszerekkel megtermelt ínyencségeknek pedig a piacra jutásában sincs magára hagyva a csekei ember.
– Ott vagyunk mindenütt, ahol eladhatjuk amit megtermeltünk
– mondja Sarkady Pál. –
Legyen szó Budapestről, vagy az ország más helyéről. Mindenki a sajátjával. Ha valaki odaégett lekvárral jön, az hazahozza. Csak szilvalekvárból száz mázsát adtunk el az idén. Szorozzuk csak meg kilóját 1200 forinttal! Sőt Pesten 1500-at is megadnak a csekei lekvárért.
Cseke és Sarkady Pál életében fontos helye van a szilvalekvárnak. Elég egy pillantást vetni irodája vitrinére. A fő helyen van belőle egy porcelán edényben. Szilvakék O’Neill inge színben passzol a kis szilkét lezáró szövetdarabkához. Kikívánkozik belőlem a kérdés, milyen mértékben részese Cseke gazdasági életének.
– Vagy a hivatal, vagy a föld, együtt nem megy – szögezi le. – Olivér fiam, aki 35 éves, gazdálkodik. Az ő gyermeke, az én kisunokám nyolc esztendős.
Ha már szóba került, elsorolja, hol tart a többi gyermeke. Nóri 31 esztendős. Jelenleg a hivatalban pályázati menedzser, de mellette tanít és a turizmusban is tevékenykedik. Péter a maga 20 évével a legfiatalabb. Piliscsabán tanul a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, külkapcsolatok szakon.
– Ő a nyelvek világában mozog nagyon otthonosan – jellemzi fiát az apja. – Máltán tanult egy évig. Az angol mellett beszél németül, és a franciával és kínaival is jól halad.
És itt még nincs vége. Saját magáról egy rövid információ: “tavaly elváltam, és az új kapcsolatomból született egy kislányom, Jolán Léda a neve”.
Beszélgetésünk végén még egyszer szóba kerül Kölcsey, akinek mindvégig fogva tartott a tekintete. Sarkady Pál a szememet követve felnéz rá. Azt várnám, idéz tőle valamit. Meg is teszi.
– Minden nap látom, és mindig arra gondolok, hogy azt mondja:
“Hej, Pali, a nyakad szegem, ha valamit nem jól csinálsz Csekében”.
Az Északkeleti Almanach a világhálón
Unokáink is olvasni fogják – Sarkady Pál – Szatmárcseke polgármestere
(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)
Fekete, mokány, jó kiállású férfi Sarkadi Pál, Szatmárcseke polgármestere. Az a fajta, akire mint tekintélyt sugárzó apára, a dolgokat helyesen igazgató fivérre, de mindenképpen mint vezető emberre néznek fel a falubeliek. Nem véletlen, hogy öt jelölt közül őt tették meg a falu első emberének a ’90-es önkormányzati választáson.
Vargabetű azért Sarkadi Pál életében is volt, de őt inkább visszahúzta, idekötötte a táj. Apái földjére vágyott a művelt Pécsről, és feleséget is onnan hozott magával a távoli szatmári földre. Mi több, megértetette az ifjú asszonnyal: itt mesésebb a táj, varázslatosabb a csend, a magyar irodalom óriása, Kölcsey Ferenc a nemzeti himnuszhoz itt kapott ihletet. A kopjafás temető generációknak üzeni az isteni akaratban való megnyugvást, a halálon is túlívelő élet valós misztériumát.
Az asszony jött és maradt. S most Sarkadi Pál mint apa büszkén sorolja, hogy gyermekei, a 18 éves Olivér, a 13 éves Nóra és a 2 esztendős Péter ízig-vérig csekeinek vallják magukat. Hogy is ne lenne így, amikor számukra a szülőföld az a csodálatos vidék, amelyen feltárulnak az iskolai történelem- és irodalomkönyv lapjai.
− Világéletünkben nagy kirándulók voltunk − utal még a pécsi évekre a polgármester. − Péntek délután elővettük a térképet, kinéztünk valami szép helyet a Dunántúlon, szombat hajnalban bepakoltunk a Trabant Combiba, és elindultunk felfedezni a környéket. Akkor sátorral vágtunk neki a hegyeknek. Ma már kissé elkényelmesedtünk, szeretjük a komfortosabb országjárást, de a gyerekeink és a többi iskolás ugyanúgy rajong most is a romantikus túrákért, mint annak idején mi fiatalabb korunkban.
Anakronisztikus ezt hallani attól az embertől, aki még maga is a harmincas esztendeit tapossa, még ha a vége felé jár, akkor is. Szeretné hasonló élményekhez juttatni a szatmárcsekei gyerekeket, ezért egy ismerőse körülnéz Veszprém környékén: lehet-e ott elfogadható áron telket venni. Építenének rá valamit, de több nagy sátort üthetnének fel addig is. Egy ugrás lenne a Balaton, és gyakorlatilag bárhova kirándulhatnának a környékre a szatmárcsekei nyaraló gyerekek. Nem kellene tartani a lépten-nyomon dráguló panzió- és sátorbérleti díjaktól, hamarosan megtérülne az önkormányzati beruházás.
Sarkadi Pálnak egyébként is hosszabb távú tervei vannak. Amikor a helybeli termelőszövetkezet ipari főágazatvezetőjeként, a kollégái biztatására elvállalta a jelölést, és egyúttal feltette magában: ha bizalmat szavaznak neki, minden erejével a falu életének megjobbításáért küzd. És ebbe a képbe az is beletartozik, hogy legközelebb ismét ringbe száll a polgármester-választáson. Így tartja tisztességesnek, még akkor is, ha esetleg nem őt választaná meg a lakosság. Egyfajta megfutamodásnak, a problémáktól történő menekvésnek érezné, ha most távol maradna.
Élete és családja boldogulása azonban ezer szállal kötődik Szatmárcsekéhez. A hajnal már talpon találja, rendszerint fél négykor kel. Kertjét, valamint a kukoricát, napraforgót termő földjét a sógorával közösen művelik.
Segítséget több okból nem kérne, és nem fogadna el: esetleg nem azt látnák, hogy Sarkadi Pál magánember fogadna fel napszámost, hanem hogy a polgármester szorul segítségre. A magán- és a közéleti munka esetleges összekapcsolódását minden körülmények közt el akarja kerülni.
− Most, az átalakulás során látom, hogy igen sokféle módon lehetne a leghátrányosabb helyzetűnek tartott faluban is vállalkozni. Én úgy ítélem meg: a piactól való függetlenséget egyebek közt úgy lehet elérni, hogy a termeléstől a feldolgozáson át az értékesítésig egy cég kíséri végig az adott terméket. Akkor nem kell attól félni, hogy nem veszi át a felvásárló, vagy átveszi, és nem fizet érte, hogy mennyit ad a külpiac és sorolhatnám a sajnos, közismert gondokat.
Azt hiszem, hogy a nagyüzemi gazdálkodásnak a magánosítás során létrejött cégek keretei közt is megvan a helye. Természetesen azért szeretném elérni azt is, hogy az emberek minél szélesebb körű ismereteket szerezzenek az átalakulásról, a gazdasági folyamatokról, a piac működésének természetéről, hiszen észrevétlenül, de most dől el: kiből lesz földbirtokos és kiből zsellér.
− S tudja, még azt szeretném megfejteni − töpreng a búcsúzó kézszorításnál −, hogyan lehetséges az: adott egy jó szándékkal megáldott közösség, egy pozitív célokat megfogalmazó vezető, és mégsem találják az összhangot.
Félre ne értsen, nem magamról beszélek, hanem gyakran tapasztalok hasonló helyzetet. Ha rájönnék a nyitjára, talán sikerülne még több hasznos dologgal előmozdítani ennek a mindössze ezerhatszázötven lelket számláló, de a magyar nép emlékezete által jegyzett településnek a mindennapjait.
Szatmárcseke és Szatmár nagyon sokat köszönhet neked Sarkady Pali!
Isten Veled! Fájó szívvel búcsúzunk Polgármester Ûr!
Már csak felfelé vezethet az út
2012.11.29
Szatmárcseke polgármestere optimista, mert a keleti végeken már nem süllyedhet mélyebbre az élet.
Különleges helyet foglal el a magyar nemzet életében Szatmárcseke, hiszen erről a kis szatmári faluról minden iskolás gyermek tanul. Közismertségét annak az irodalomtörténeti ténynek köszönheti, hogy 1823. január 22-én itt írta meg Kölcsey Ferenc a nemzeti dalunkat, a Himnuszt. A község büszke erre, méltó módon ápolja a költő emlékét, bár az ország perifériáján nem könnyű a mindennapi élet.
Az elmúlt 22 év eredményei közül mit tart a legfontosabbnak?
Sarkady Pál: A rendszerváltáskor az emberek egész gondolkodását át kellett formálni. Nálunk ment tönkre először a termelő-szövetkezet, hamar át kellett térni a magánvállalkozásokra. Szerencsére zökkenőmentes volt, nem maradt parlagon terület, s mindebbe a folyamatba a polgármesteri hivatal is besegített. Aztán az elkövetkező években megoldottuk a víz- és gázellátást, eljutott hozzánk is a szélessávú internet. Sajnos, a szennyvízvezeték-hálózat kiépítése még várat magára.
Mi lehet az oka? A Tisza közelsége, a mélyben rejlő ivóvízbázis miatt fontos lenne a szennyvíz zárt rendszerű elvezetése, tisztítása.
Sarkady Pál: Nagyon régi álmunk már a szennyvízvezeték-rendszer kiépítése. Kezdetben önállóan pályáztunk eredménytelenül, majd összefogtunk a környékbeli településekkel. Az együttműködés kezdetben jó ötletnek bizonyult, azonban megváltoztak az agglomerációs besorolások, így azt a pályázatot sem sikerült végigvinni. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a kiírások sosem nekünk kedveztek. Most ismét egyedül pályázunk, az előkészítés szakaszában van ez a hőn óhajtott fejlesztés.
Mire pályázik még az önkormányzat?
Sarkady Pál: Az óvoda épülete nagyon megérett már a felújításra, hiszen 1970 előtt készült. Szerencsére a sok idős lakos mellett fiatalodunk is, hiszen közel 90 óvodásunk van, s e magas létszám miatt bővítenünk is kell a gyermekintézményt. A felújításra és a bővítésre elnyertük a támogatást, jövőre kezdődhetnek a munkálatok. A követelményeknek megfelelően lesz három szoba, pótszoba, tornaterem, új kazánház és vizesblokk. Egy piac építésére most szeretnénk beadni a pályázatot. A helye már megvan, a mostani fűrészüzem helyére épülne egy feldolgozóüzem, s körülötte lennének az árusítóhelyek. Minderre a Leader-program keretében pályáznánk.
Mit tud tenni az önkormányzat a munkanélküliek számának csökkentése érdekében?
Sarkady Pál: Természetesen kihasználjuk a közmunkaprogram lehetőségeit, bár ez szerintem csak tünetkezelés, de nincs más választási lehetőségünk. Éppen ezért azt tartom fontosnak, hogy az emberek arra törekedjenek, hogy önfenntartók legyenek. Ehhez az önkormányzat megadja úgy a segítséget, hogy alapanyagot állít elő, ad a családoknak kocát és tehenet. Adunk palántát is a lakosságnak, a termesztett zöldséget és gyümölcsöt felvásároljuk. A szatmárcsekei emberek részt vesznek Budapesten a Vajdahunyadvár melletti vásárokban. Lekvárokat, csigatésztát, népi ételeket árulnak, tetemes mennyiséget eladnak ilyenkor. Pesten jobban megismerik Csekét, az árusok pedig látják, mire van igény, mit kell magas színvonalon előállítaniuk. Mindenki ugyanis a maga termékét árulja, az önkormányzat csupán a szállításban segít.
Mit kellene még vajon fejleszteni a településen?
Sarkady Pál: A Kölcsey-Kende-kúriában működő Kölcsey Ferenc Turisztikai Központot jó lenne átadni egy igazi vállalkozónak, aki gyöngyszemet varázsolhatna belőle. A szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése után a járdákat, utakat kellene felújítani. Az iskolához tervezünk egy tankonyhát, hogy a diákok a gyakorlókertben termesztett zöldségekből ételeket is készíthessenek. Gondolkodásmódban is jó lenne előrébb lépni. Az embereknek be kell látniuk: nem munkára, közmunkára kell várni, önállóan is megtalálják a számításaikat, csak foglalkozni kell a termesztett gyümölccsel, a tenyésztett állattal. Optimista vagyok, hiszen itt a keleti végeken ettől jobban már nem süllyedhet mélyebbre a mindennapi élet, innen már csak felfelé vezethet az út. Vallom, hogy itt sajnos háromszor többet kell dolgozni a megélhetés érdekében, de ugyanakkor hiszem, hogy képesek erre a szatmárcsekeiek. Van két kezük, kitartásuk, ezt kell kihasználniuk. Nekem pedig, mint polgármesternek, az a feladatom, hogy példát mutassak nekik és segítsem őket.
Elismerő Oklevelet kapott Szatmárcseke polgármestere
Miniszter Elismerő Oklevelet adományoz
Sarkady Pálnak, Szatmárcseke polgármesterének,
a szatmári népi ételek ízvilágának megőrzése, kézműves hagyományainak ápolása érdekében végzett munkája, közösségformáló tevékenysége elismeréseként
Dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter az Államalapító Szent István ünnepe, augusztus 20-a alkalmából Sarkady Pálnak, Szatmárcseke polgármesterének, a szatmári népi ételek ízvilágának megőrzése, kézműves hagyományainak ápolása érdekében végzett munkája, közösségformáló tevékenysége elismeréseként Miniszter Elismerő Oklevelet adományozott.
Kelet-Magyarország
2012.08.26 20:10
Ápolják az emlékét
Szatmárcseke – Számunka az emlékhely – amely egy temető, amelynek egyediségét a csónak alakú fejfák adják – a múltat, a jelent és a jövőt is jelenti – mondja Sarkady Pál, Szatmárcseke polgármestere.
– A múltat tisztelni kell, az emlékezés a mi feladatunk, és a következő nemzedéké. Az emlékhely szellemisége a jelenben tartást ad, erőt meríthetünk belőle. Jövőnk szempontjából azért fontos, mert a település turizmusa főként a mezőgazdaságban előállított termékekre és azok helyi fesztiválokon való megmutatására épül, és mivel egy viszonylag elmaradott térség vagyunk, ezt a fajta turizmust a temető és a Kölcsey-síremlék látogatóira építjük.
Idősek, fiatalok egyaránt
– Az idelátogatók között minden korosztály képviselteti magát. A fiatalok tanulmányi kirándulásokon kultúránk fontos részét ismerhetik itt meg, az idősebbek pedig az emlékezés, Kölcsey Ferenc és a Himnusz előtti tisztelgés miatt látogatnak hozzánk.
Felkeresnek bennünket a külföldi testvértelepülésekről, a környező országokból, de voltak már holland, francia, kanadai, ausztrál, sőt, még de még brazil csoportok is – tette hozzá a polgármester.