Ady Endre: Hét krajcár (részlet)

Ady Endre: Hét krajcár (részlet)
Mert errefelé prédikáltak valamikor Méliusz Juhászék, bölcs világ ez, legmagyarabb világa a világnak. Itt az emberek nem hazudnak akarattal, ha keserû szájuk köpnek, ha viszket a tenyerük ütnek s nem õrajtuk múlik, ha az életrõl nem rángatódik le minden komédiás rongy. Hej, Uramisten, hej Móricz Zsigmond, drága, nagyszívû, kenyeres pajtásom, milyen egyszerû és milyen egyetlenül nagy dolgot mûveltél te. Meglelted a magyarságot, melyrõl már azt kezdtük hinni, hogy nincs is. Hiszen itt vannak, akik a Kalvin istenébõl bölcs, külön, magyar Istent csináltak, errefelé nem koronáz Ugocsa, ezen a tájon verõdött össze Esze Tamás kuruc hada. Ez itt a magyar föld, az elsõ foglalóké, magyar, tehát véres, szomorú, fáradt, sivár, de harcos, de szép, de elpusztíthatatlan”.
Nyugat 1924 4.szám