DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP által kezdeményezett politikai vitanapon vagyunk, ahol ‑ nagyon sajnálom ‑ már sem Szél Bernadett, sem Hadházy Ákos képviselőtársam nincs jelen. Hadházy Ákos azzal a minősítéssel kezdte, hogy másodrendű politikusok foglalnak helyet a kormánypárt soraiban. Én Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legkeletibb választókerületének vagyok az egyéni képviselője, ahol 2014‑ben 23 119 szavazatot kaptam, míg az LMP képvi­selője a választókerületemben 449 szavazatot. Tehát míg én a választásra jogosultak szavazatainak az 53 százalékát (Dr. Staudt Gábor: Ez mit bizonyít?), az LMP mindössze 1 százalékát szerezte meg (Moraj a Jobbik soraiból. ‑ Gyöngyösi Márton: Jó vagy, Attila!), de attól függetlenül…

ELNÖK: Képviselő úr, tisztelettel arra kérem, térjen a témára, mert ez nem tartozik ennek a politikai vitának a napirendjéhez. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem gondolom, hogy minősíteni kellene más párt országgyűlési képviselőit.

Staudt Gábor előző hozzászólása során ‑ persze szakszerűnek tűnő hozzászólás volt ‑ azért ő is elveszett, ahogy fogalmazott, a politika boszorkánybugyraiban, hiszen olyan kijelentésekre ragadtatta magát, amit, úgy gondolom, egy képviselő nevében vissza kell utasítanom, a „ha a bíróságokat hagyták volna dolgozni” kijelentést. Szeretném tájékoztatni, hogy a devizahitelesekről szóló MNB 43. és 54. rendelet, illetve az ezzel kapcsolatos számviteli törvény 59. § a) pontja a kölcsönszámításról rendelkezik, a jogalkotó, mi megalkottuk, hogy hogyan kell kiszámolni a kölcsönöket.

Amiben vita van a bírósági perek folyamán, mondtam, hogy egyéni országgyűlési képviselő vagyok, és én is felhívtam őket, beszélgettem olyan ügyvédi irodákkal, amelyek devizahiteles károsultak ügyeit intézik. Arról számoltak be, hogy a bíróságok a meglévő jogszabályokat eltérően értelmezik, pontosabban a kölcsönszámítás mechanizmusa nem a devizahitelesekről szóló MNB-jog­sza­bálynak megfelelően és nem a számviteli törvény előbb idézett paragrafusának megfelelően történik.

De miért van az, hogy mégis van olyan ügyvédi iroda, amely közel száz perből harmincat meg tud nyerni a bíróságokkal szemben, pontosan azzal a jogi érveléssel, hogy ha ragaszkodunk ahhoz, amit a jogalkotó, tehát a kormány szándékában megalkotott a jogszabályok formájában, akkor igenis a bankok el tudják veszíteni, és el lehet veszíteni a bankoknak is a pert. Vagy miért van az, hogy mondjuk, egy ilyen pici városban, egy ilyen távoli térségben esetenként esetleg 300 peren kívüli egyezséget is lehet kötni a bankokkal? Mert felismerik a bankok, hogy hol hibáztak, hol voltak a korábbi számítások nem megfelelők.

Nyilván egyetértek önnel, hogy van szakmai és van politikai kérdés. Egyetértek abban, hogy a Jobbik eredetileg eleve másképp gondolta a devizajogszabályokból adódó problémák megoldását, de ez kettőnk között politikai kérdés. Mi azt mondtuk, hogy megpróbálunk a végtörlesztéssel, az árfolyamgáttal, a Nemzeti Eszközkezelővel, az elszámolással, a jelzáloghitelek finanszírozásával és a fogyasztási hitelek forintosításával, valamint a magáncsőd intézményével enyhíteni a devizahitelesek gondján.

Idézett itt az előbb Ikotity képviselő úr egy levelet, amit Orbán Viktor miniszterelnök úrnak címeztek. Higgyék el, hogy egyéni képviselőként mi nagyon sok olyan emberrel találkozunk, akiknek ezek az általunk hozott intézkedések megoldották a problémájukat, hiszen közel 170 ezren éltek a végtörlesztéssel, az árfolyamgáttal is közel 170 ezren éltek, és a Nemzeti Eszközkezelőben is közel 35 ezer ingatlan került beszámításra.

Azért politikai kérdés, mert ha megnézzük, hogy annak idején a Jobbik hogyan állt ezekhez a javaslatokhoz, akkor beszéljünk őszintén, és el lehet mondani, hogy a devizahitelek betiltását és a bankok általi egyoldalú kamatemelések korlátozását sem Vona Gábor, sem az MSZP nem szavazta meg, vagy el lehet mondani azt, hogy az árfolyamgát intézményét sem Vona Gábor, sem pedig a Jobbik-frakció nem szavazta meg.

Tehát, képviselő úr, ha a politikai érveket félretesszük, és tényleg azt nézzük, hogy az önkormányzati konszolidáció után egy állam megoldotta az önkormányzati rendszer problémáját, vagy hellyel-közzel, de inkább túlnyomórészt megoldotta, és próbáljuk megoldani a magánemberek problémáját, akkor szükség lett volna a kompromisszumra, mint ahogy nem volt ilyen kompromisszum egyébként a kilakoltatási moratóriumoknál sem. Szél Bernadett arról beszél, hogy több évre, hosszan kell. Miért volt az, hogy sem az LMP, sem a Jobbik sem szavazott a kilakoltatási moratórium mellett? 2013-ban a Jobbik 43 fős frakciójából mindössze 9 képviselő szavazott emellett. (Moraj és közbeszólások a Jobbik soraiból.) Ez a parlamenti jegyzőkönyvekben benne van, képviselő úr, 2013-ban. Vissza kell menni, meg kell nézni, hogy hogyan szavaztak.

Én úgy gondolom, hogy ha ezeket a politikai allűröket félretennénk, akkor közösen lehetne gondolkodnunk. Ön mint jogászember ‑ független magyar bíróságokról beszélünk ‑, nem tudom, hogyan értelmezi, hogy belenyúltunk a bíróságokba. Ez azt mondja, hogy a Fidesz nyomást gyakorol a magyar bíróságokra (Dr. Staudt Gábor: Így van!), de akkor hogy van az, hogy mégis a bíróságokkal szemben lehet megnyerni a pert, ha következetesen ragaszkodunk a normaszöveghez, az előbb említett dh-s két MNB-s paragrafushoz, illetve a számviteli törvény 49/A. §-ához.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm, elnök úr. Amit Tilki képviselőtársam mondott, ezek után szükség is lesz rá, azt hiszem. Képviselő úr, azt hiszem, szereptévesztésben van. Akinek itt elszámolnivalója és beszámolnivalója van, az a kormány és a kormánypárti képviselők, hogy mégis az elmúlt hét évben mit csináltak azért (Dr. Völner Pál: Az MSZP-ben ültél!), hogy segítsenek a devizahiteleseken, segítsenek azokon az embereken, akik ha önökön múlna, akkor most nem ülnek itt a Parlamentben. Amikor ön erre hivatkozik, hogy egyéni képviselő, egyébként felhívnám a figyelmet a mandátumegyenlőség elvére, de fenébe a részletekkel, amikor ön egyéni képviselő, akkor ez a felelőssége az ön logikája szerint is még nagyobb kell legyen. Bizonyára az ön választókerületében is nagyon sok embert érint a devizahitelezés kérdése, és bizonyára nagyon sok károsult van.

Kíváncsi vagyok, hogy ön például nekik akkor hogyan tud elszámolni. Önök voltak azok, akik nem szavazták meg az LMP szigorúbb javaslatait, amelyek érdemi segítséget nyújtottak volna a devizahiteleseknek. Úgyhogy semmilyen számonkérnivalójuk nincs önöknek az ellenzéken. Most mi kérjük számon önöket ebben az ügyben folyamatosan. (Zaj. ‑ Az elnök csenget. ‑ Dr. Tilki Attila: Akkor az LMP-ben volt vagy az MSZP-ben?) Ezt azért tisztázzuk! Nyilvánvalóan ön is minden javaslatát leszavazta az LMP-nek, ami érdemi segítséget nyújtott volna.

A képviselőtársaim pedig nyilvánvalóan azokon a fórumokon, beszélgetéseken vesznek részt, ahol a magyar valóságot látjuk napi szinten, az emberek problémáit meghallgatva, az ő problémáikra megoldást adva. Értem én, hogy ez fáj önöknek, hiszen látszik, hogy a Fidesz-KDNP az elmúlt hét évben ezt nem tudta abszolválni, hiszen köszönőviszonyban nincsen a valósággal az, amit csinálnak, egyértelműen nem látják, hogy a magyar emberek milyen problémáktól szenvednek, és nagyon sokszor a kormány maga okozója ezeknek a problémáknak.

Három fontos pontra szeretnék kitérni a vita kapcsán, amelyekről talán kevesebb szó esett, viszont előtte azért szeretném azt leszögezni, hogy az már egy nagyon jó dolog, hogy ez a vitanap létrejöhetett. Azt gondolom, nagyon sokan levonhatták a ta­nul­ságokat. Pontosan látszik, hogy milyen a kormánypártok hozzáállása, és az is való igaz, hogy lehetőség van megfelelő megoldások felvázolására, arra, hogy megmutassuk, hogy 5 hónap múlva, 6 hó­nap múlva, amikor vége van az Orbán-kormánynak, és egy új kormányzás következik, akkor milyen megoldásokat fogunk adni erre a kialakult helyzetre.

Előtte viszont kitérnék még arra, hogy lássuk azt, hogy mindig arra van pénz, amire politikai akarat van. A Fidesz-KDNP nem csinál mást az elmúlt hét évben, mint hogy amikor valamiből óriási társadalmi balhé lenne vagy van, akkor megteszi azokat a minimális intézkedéseket és azokat a minimális ráfordításokat, ami pont ahhoz elég, hogy megosszanak egy csoportot, hogy azok kevésbé tudják érvényesíteni az érdekeiket, de önök annál egy fikarcnyival nem tesznek többet.