Tisztelt emlékezők, ünneplők, Kölcsey Ferenc szellemének követői! A Himnusz sorai, dallamai alatt születettek, felcseperedettek és élők! Tisztelt Megyenap, kedves szatmárcsekeiek!
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye számos települése érdemelte eddig ki méltán a megyenap ünnepségeit, mégis különleges értékű és jelentős a döntés, hogy az idén Szatmárcseke kapta az ünneplés jogát. Különleges, hiszen Szatmárcsekén minden nap, minden órában születésnapot ünnepelnek. Mert nemcsak az embereknek van születésnapja, hanem az eszméknek, az időn átnyilalló gondolatoknak és az ezeket megtestesítő alkotásoknak is.Kölcsey születésnapja, noha valójában augusztus 8-ra, ráadásul egy néhány tucat kilométerrel távolabb, ma már a határ mögé szorult településre, Sződemeterre esik, ám egy igazibb valóságban a naptári év minden egyes napján Szatmárcsekén is jelen van az emlékezetben.
Tisztelt emlékezők, ünneplők, Kölcsey Ferenc szellemének követői! A Himnusz sorai, dallamai alatt születettek, felcseperedettek és élők! Tisztelt Megyenap, kedves szatmárcsekeiek!
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye számos települése érdemelte eddig ki méltán a megyenap ünnepségeit, mégis különleges értékű és jelentős a döntés, hogy az idén Szatmárcseke kapta az ünneplés jogát. Különleges, hiszen Szatmárcsekén minden nap, minden órában születésnapot ünnepelnek. Mert nemcsak az embereknek van születésnapja, hanem az eszméknek, az időn átnyilalló gondolatoknak és az ezeket megtestesítő alkotásoknak is.Kölcsey születésnapja, noha valójában augusztus 8-ra, ráadásul egy néhány tucat kilométerrel távolabb, ma már a határ mögé szorult településre, Sződemeterre esik, ám egy igazibb valóságban a naptári év minden egyes napján Szatmárcsekén is jelen van az emlékezetben.
Hiszen Kölcsey Ferenc a maga fizikai törékenységében is a 19. századi magyar gondolkodás egyik legnagyobb lázadója volt. Mit üzenhet hát nekünk Kölcsey Ferenc ma itt, Szatmárcsekén, 2013-as megyenapon, a 21 század második évtizedének elején., a globalizáció Európájában? És melyik Kölcsey az aki ma leginkább üzen? A költő? A szónok? Az író? A politikus? A filozófiai gondolkodó? A műfordító? Az esztéta? Természetesen valamennyi. Mert nem volt munkásságának egyetlen ága sem, amellyel ne forgatta volna meg óriási erővel a magyar világ lelassult kerekeit. Sokrétű életművének középpontjában mégis egyetlen szó állt, mint legfontosabb fogalom, amelyhez hozzámérhető az élet és a halál; ez az egyetlen szó pedig a „haza”.
Mert Kölcsey ugyan mindig a tágasabb Európára nézett, ám mégis a magyarsága volt az a törékeny csónak, amelyen át a csónakos fejfák árnyékából a magyar sors zavaros, vére kormos vizein evezve, és szembeevezve az árral: a Habsburg ármánnyal, a kishitűséggel és a félelemmel, behajózott a jövő látomásába. És ott szigetet alapítva kitűzte rá a Himnuszt.
És erről a szigetről kiáltotta rá a történelemre, hogy :Nem! Hogy nem kell a Habsburg hatalom, és nem kell a főnemesi gőg, és nem kell a tudatlan kisnemesek henyesége, sem az idegen szó, sem a jobbágyvilág. De kell a magyar nyelv és az örökváltság, kell a közteherviselés és a népképviselet, a szabadság és a tulajdon, és kell az európai haza.
Igen, a haza.
De hát milyen volt az a haza, ami az európai kultúrát akaró Kölcsey Ferencet körülvette? Hogy milyen haza?
Olyan haza, amely a fiatal Kölcseyből ezeket a sorokat hívta elő: „Romlasz, magyar nép, romladozol hazám. És lassan ölő féreg emészt belől” Olyan haza, amely elviseli, hogy rajta a „ pusztúlat átka leng”, és hogy őrcsillagzatja / Szülötti bűnein leszáll” Olyan haza, ahol az „ újítás kórságától” a „külföld utánzásától” maga I. Ferenc a felkent király óvja a tekintetes karokat és rendeket. Olyan haza, mely eltűrte, hogy „Zrínyi vére mosta Bécset, S senki bosszút nem állt”. Olyan haza, amely már „névben él csak, többé nincs jelen.”
„ Hol van a hon” „Mi a haza” teszi fel ezért százszorosan, ezerszeresen is Kölcsey Ferenc a kérdést, és mert alig találja vagy csupán csak romjaiban leli föl ezt a történelem nagy áradásaiban szétesett, szétzúzódott, a múltban rekedt, már-már csak a legjobbjai elméjében létező hazát, megkísérli hát visszaperelni a történelemtől- s a maradék haza darabkáit is felélő fiaitól.
Vékonyan, magányosan, félig vakon, feljelentő szemektől és gyanakvástól kísérve, de páratlan akarati és gondolati erővel látott munkához.
És hogy hazáját végre megtalálja, vagy ha nincs, hát akkor megalkossa, Kölcsey oknyomozó, történelmi analízisbe fog- s a korszerű magyar történelmi tudat alapvonásait is megteremtve- a legnagyobb tanulságokat vonja le.
Mert neki fáj, Mohács neki fáj a lefejezett Zrínyi és Frangepán vére,ő kiragadja a süppedő emlékezetből II.Rákóczi Ferenc és a kurucok szabadságharcának emlékét. S előtte áll mind, aki az elporladott századokban tett valamit Magyarországért Balassi, Báthory, Bocskai, Bethlen és a többiek, hogy aztán a Himnusz szigorú és szembenéző koncentrátumában a haza esélyét keresve 900 évről adjon mérleget! Ezért himnusza egyszerre vérből, sebből és egyszerre elemző értelemből s lázadásból, a kitörés akaratából hitelen verssé kiáltott szintézis.
Tisztelt Ünneplők, a Himnusz 1823. január 22-én itt, Csekén, a karácsonyból sz újév dermedt telének arcába néző, küszködő jobbágyok között, a téli álmot alvó Magyarország mélyén, hétszilvafás birtokok, a saját portájukról és bankóiktól a hazájukig ellátni képtelen, műveletlen, goromba nemesek s tanulatlan parasztok között született meg. majd a Zrínyi dala, a Zrínyi második éneke és a Parainézis is. Az isten háta mögül kiáltva fel az égig, hogy „Isten áldd meg a magyart!” Nemcsak a királyt, az arisztokráciát, a kutyabőröst és a kutyabőrért lihegő szolgákat, hanem a dunai révészt, a bakonyi favágót, a csekei disznópásztort, a nyíregyházi csizmadiát, a bihari parasztot, a szatmári iparosembert is.
Mert ez a magányos, érzékeny, de tonnányi terheket a vállára emelő férfi elkezdi megalkotni a csodát! A nem létező, a szétesőhaza helyére odasugározza a lakható haza képét. Sivár korszaka fölé odaemeli- a pusztuló helyett- a létrehozható haza látomását. S a cselekvés jogát, a nem tűrés dacát a jövendő Magyarországáért.
„ Mert lehetett élni úgy is, mint ő, ez a szikár és következetes parancsolat, aki Himnuszt írt, intelmet fogalmazott, tudatlan jobbágyok, összevert újoncok, a saját vetését feldúló parasztok érdekéért szólalt, és két lábon járó eleven példázattá sűrített eszményé és még ma is itt hallható kiáltássá lett az időben.
Tisztelt emlékezők!
Amikor megyéje, Bécs nyomására arra utasítja, hogy az örökváltság ellen lépjen fel, Kölcsey ismét nemet mond. Ismét azt kiálltja rá a történelemre, hogy: Nem! nem szavaz az emberi haladás és a nemzeti jövőkép ellen. Inkább lemond a követi tisztségéről, de nem lesz egy hátrafelé rántó akarat támogatója.
Búcsúnapja ezért a haladásért küzdők gyásznapja is. nemcsak az országgyűlésben, de egész Pozsonyban. mert, ha a Habsburg hatalom, a vazallus vagy süket magyar nemesség nem is értette, vagy nem akarta érteni törekvéseit, megértették a fiatalok. Megértette a fiatal Magyarország. Ezért küldte szét Kossuth gyászkeretben az országgyűlési tudósításokat, és ezért öltött gyászruhát az országgyűlés ifjúsága is.
Kölcsey Ferenc pedig hazajött meghalni.
Várta őt a csekei parlag, a torz magány, a Himnusz szerzőjének Rodostója. Rodostója ám, de nem Mohácsa! Mert életének utolsó két-három éve is, még ez is színtiszta rebellió, szakadatlan tett, ellenállás, erőfeszítés volt az ország pereméről, a nem létező haza mélyéről, a „vad vizek árja közül”, mind tisztábban látva, hogy egyre közeledik a nap, amikor „más hon áll a négy folyam partján,/ más szózat és más keblű nép”,
Hát Kölcsey ismét szembefordul a korabeli magyar világgal, és ismét azt mondja, hogy Nem! 1838. augusztus 24-én bekövetkezett haláláig perel, tiltakozik, lázít, beadványokat fogalmaz, a perbe fogott Wesselényi, a bebörtönzött Kossuth, a sajtószabadság védelmében. és Zrínyi második énekében s a rebellis versben már egyértelműen fogalmazza meg 1848 fiainak fegyverfogását előkészítő üzeneteit. Európa és az ország leghátsó udvarában is folyamatosan vív, tesz, töpreng, értelmez és lázít.
Ezt teszi most is Magyarországért beszél hozzánk a körülöttünk fénylő levegőből. A Himnusz, a Parainezis, a bölcseleti és politikai írásai révén.
Kölcsey még a saját síremléke előtt is elevenen van jelen. és itt melegszik a szívén nemcsak Szabolcs-Szatmár és Bereg, hanem az egész Magyarország. Sőt ide gyűlnek, Kölcsey szívének és szellemének mágneséhez, Szatmárcsekébe évről évre- a Himnusz születésnapjához legközelebbi vasárnapon, a Magyar Kultúra Napján- az egész földkerekségről a magyar kultúra követei.
Nincsen hát az a globalizálódó világ, amelyben ne érdemelne új és új emlékezést és közös gondolkodást a korszerű Európát az elsők között a Kárpát-medencébe álmodó Kölcsey Ferenc. Aki ugyanazt kiáltja ma is a történelemnek, mint saját korszakában: Haladás, haza és Európa egymástól elválaszthatatlanok, ezért hát: „ hass alkoss, gyarapíts. S a haza fényre derül.”
Ez Kölcsey Ferenc legfontosabb üzenete ma is.
„ Nyújts feléje védő kart”, Isten, ahogyan e földi létében, úgy a magyarság örökké emlékező tudatában és ott abban a másik világban is!
